Weboldalunkon cookie-kat használunk a legjobb felhasználói élményért.

Rendben
Menü

Írtam egy cikket arról a jelenségről, hogy sokan, esztelenül, csak azért mert ez a közgondolkodás szerint helyes, tömik magukba a vizet egész nap. Függetlenül, hogy szomjasak, vagy nem! Ezzel szemben én azt állítottam, hogy lehetőleg minél kevesebbet igyunk, csak akkor, ha tényleg szomjasak vagyunk! Mi az oka annak, hogy ezt kijelentem a fennálló közhiedelemmel szemben?

 

Ez a tisztán logikai következtetés abból indult ki, hogy kétféle vízforrás létezik a szervezetünk számára. Az egyik a szervezeten belüli anyagcsere termékként keletkező anyagcsere víz, a másik pedig a szervezeten kívüli forrás, az elfogyasztott folyadékban lévő víz.

 

Van egy vízszerkezettel kapcsolatos felfedezésem, a lényege e felfedezésnek az, hogy a negatívan töltött hidrofil felületek mentén, rendezett vízszerkezet alakul ki. Ez a vízszerkezet képes redukáló hidrogént magában tartani. A redukáló hidrogén létfontosságú az anyagcsere folyamatainkban, amelyek arról szólnak a lényeget tekintve, hogy a tápanyagaink, mint a szénhidrát, a zsír, a fehérje rengeteg hidrogént tartalmaznak, az összes biológiai rendszer abból nyeri az energiáját, hogy a tápanyagainkban lévő szén-hidrogén, C-H, kötésekből leválasszák a hidrogéneket, és eloxidálják, vagyis egy alacsonyabb energiájú, oxigén-hidrogén, O-H, kötésbe vigyék. Ezek az események mind vizes közegben történnek, és szükség van egy vízszerkezetre, amely ideiglenesen csapdában tartja a lepárosítatlan elektronnal rendelkező redukáló hidrogént.

 

Vizsgálataimban azt találtam, hogy ha a hidrofil felületekre deutériumot tartalmazó nehézvíz tapad, akkor ez nem kedvez a redukáló hidrogén megkötésére. Viszont a hidrofil felületeken nagyobb valószínűséggel koncentrálódnak a nehézvíz molekulák, e koncentrálódás egy idő után komoly veszélyt jelentenek a redukáló hidrogént tartalmazó vízszerkezetek szempontjából, ami végső soron az anyagcsere folyamatok lelassulását eredményezi! Magyar kutatók tollából, nevezetesen Boros G. Lászlótól és Somlyai Gábortól, tudtam meg azt a tényt, hogy ivóvizeink magas deutérium koncentrációval rendelkeznek. Ezért jutottam magam is arra a következtetésre, hogy lehetőleg anyagcsere vízre hagyatkozzunk, mert az deutériumban szegényebb, mint az ivóvizeink.

 

Hogyan lehetséges az, hogy áttérjünk az anyagcsere víz mind hatékonyabb felhasználására, ahelyett, hogy több vizet innánk?

 

Van a vesében egy ADH nevű hormon, ha töményebb lesz a vérünk, akkor ez a hormon „bekapcsol”, a vese kacsokból több vizet forgat vissza! Nem engedi, hogy elveszítsük a lefolyóban! Vagyis a víz újrahasznosítását segíti elő. Ha nem iszunk, akkor, mikor először szomjasnak érezzük magunkat, akkor elkezdődik az ADH hormonnak a felszaporodása s visszaforgatja az anyagcsere vizet. E nélkül a hormon nélkül a tevék sem bírnák ki a hosszú ivóvízhiányt.

 

Jómagam annak örülök, ha a vizeletem szinte aranysárga, mert akkor tudom, hogy az ADH hormonom jól működik. Sajnos, azok, akiknél e hormon nem működik, nem tehetik meg, hogy visszafogják a vízivásukat.

 

Természetesen vannak extrém esetek, mikor szükség van a több liter folyadék elfogyasztására!

 

Az elmúlt napokban részt vettem egy tenisz kupa versenyen. A tűző napon, több mint 30 fokban, játszottunk délelőtt10 órától délután 2-ig. Ekkor jómagam is több mint 2 liter alacsony alkohol tartalmú, természetes citromlevet tartalmazó radler sört fogyasztottam. Ekkor nem a víz a legjobb, mert sok sót és nyomelemeket is veszítünk!

 

 

 

 

Most akkor újra felteszem a kérdést: mennyi vizet igyunk?

 

Nincs rá egyértelmű válasz! A körülményektől és a hormonok szintjétől is nagyban függ!

 

A rostok szerepéről a folyadékfogyasztásnál sem szabad elfeledkeznünk!

 

A cellulóz rostok negatívan töltött hidrofil felületűek. E felületeken kialakulnak a redukáló hidrogént kötő vízszerkezetek, egyrészt. Másrészt hosszabb idő elteltével megkötik a deutériumot tartalmazó nehézvizet is. A természetes rostokat tartalmazó gyümölcs- és zöldség turmixok deutérium csökkentő képességgel rendelkeznek.

 

Az általam felfedezett mikrorostos gél különleges képességét ebben a vonatkozásban is meg kell említenem. A gél nanométer vastagságú és 10 nanométer szélességű negatívan töltött, hidrofil felülettel rendelkezik, e felületen nagy mennyiségű vízréteg kötődik meg, amely képes a deutérium megkötésére és a redukáló hidrogén megtartására is. Ekkora megkötő képessége nincs a növényi cellulóz rostoknak.

 

Hogy az ivóvizünk deutérium tartalmát megkössük a nagy felületű rostokon, az evőkanál gélt el kell alaposan keverni és legalább 10 percig állni, hagyni, hogy a vízben lévő deutériumokat megkösse.

 

A cellulóz rostoknak az az előnye a deutériumok megkötésében, hogy számunkra a cellulóz emészthetetlen, így a sértetlen cellulózon megkötött deutérium, a cellulózzal együtt hagyhatja el az emésztőcsatornánkat.

További bejegyzések

Összes bejegyzés