Weboldalunkon cookie-kat használunk a legjobb felhasználói élményért.

Rendben
Menü

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy kaszálásban, ahol parlagfüvet kaszáltam, a parlagfű mellig ért nekem, és mikor kaszáltam dőlt belőle a pollenfelhő. Tömény parlagfű-pollen kitettségben volt részem. Ezt azért írom le, mert nem tapasztaltam utána semmilyen allergiás tünetet. A pollent nagy töménységben szívtam be, mégsem volt semmilyen egészségi problémám miatta! Tehát megállapíthatjuk, hogy a pollen nem úgy hat, mint egy méreg, mindenkire! Csak azokra hat, akik érzékenyek rá!

 

Hogyan válunk rá érzékennyé?

 

 Mivel nem kémiai reakció áll a háttérben, mint a mérgezéseknél, ezért fizikai kölcsönhatások lehetőségét kell vizsgálni! Szerintem a nyálkahártya tanulmányozása adhat erre magyarázatot. A nyálkahártya működését a vízmolekulák fizikai tulajdonsága nélkül nem fogjuk megérteni.

A vízmolekula egyik fele pozitív a másik fele negatív töltésű. Ha egy negatív töltésű felülethez ér, akkor úgy áll be, hogy a pozitív töltésű része kerül a felülethez közelebb.  Tehát egy töltéssel rendelkező felület rendezi a vízmolekulákat. A biológiai szervezetek szénvázas molekulák szerveződésén alapulnak. Azok a molekulák melyben a szén csak hidrogénhez kapcsolódik, ilyenek az olajok, zsírok, nem rendelkeznek felületükön töltéssel. Ezek nem vegyülnek el a vízzel, csak önmagukkal vegyülnek, így alakulnak ki a sejtek membránszerkezetei is. E membrán szerkezetek viszont a vizes fázisokkal ahol érintkeznek, ott olyan töltéssel bíró fejek vannak, amelyek már rendezik a vizet.

Azok a szénvázas molekulák, amelyek a hidrogénen kívül oxigént is tartalmaznak, azoknak van felületükön negatív töltés, tehát rendezik a vízmolekulákat. E szénvázas makromolekulákat poliszaharidoknak hívjuk, ilyen például a cellulóz és a keményítő. A nyálkáinkban egy olyan vizet rendező poliszaharid található, amelyet mucinoknak nevezünk. A mucin leginkább a cellulózhoz hasonlító hosszú, vékony poliszaharid molekula, felületén negatív töltéstöbblettel.

 

 

 

 

Mi a nyálka és hogyan jön létre?

 

A nyálka egy nagy víztartalmú géles folyadék, amely a hosszú polimer szálak és a víz kölcsönhatásából jönnek létre. A negatív töltésű polimer szálak, vagy rostok mintegy oda vonzzák a vízmolekulák pozitív töltésű részét, amely vízmolekulák ott rendeződnek. Ez egyfajta kötést jelent a víz és a polimer közt. Adhéziós erőknek nevezik e rendező erőket. (A ragasztók is ilyen adhéziós erők létezésén alapulnak.) Ahhoz, hogy sok vizet meg tudjanak kötni a polimer rostok, ahhoz nagyon nagy felületet kell a víz felé mutatniuk. Ez a feltétel abban az esetben valósulhat meg, ha a rostok egymással közvetlenül nem tapadnak össze. Vagyis csaknem a teljes felületükkel, a vízzel érintkeznek. A nyálkát összetartó rostoknak, hajlékonynak és vékonynak kell lenniük, hogy egymáshoz a lehető legközelebb legyenek. Ugyanis az adhéziós erők a rost felületéhez közvetlenül kapcsolódó első vízrétegben a legerősebb, a távolabbi rétegekben az adhéziós, összetartó, erő csökken. A nyálkákban a rostok gombolyagszerűen hálózzák be a nyálkát. De van egy másik régió is az élő szervezetekben, nevezetesen a növényekben, ahol a cellulózrostok egymáshoz közel rendeződve kapillárisokat alakítanak ki, e kapillárisokban a vizes folyadékok nagyon magasra eljuthatnak a gravitációval szemben, a víz és a cellulóz polimer adhéziós erői révén.

Nézzük meg a hidrofil polimer felülethez kondenzálódott vízréteget. Ebben az állapotban nem „lökdösik” egymást az egymás melletti vízmolekulák, helyette stabil frekvenciákon rezegnek és pörögnek. Így az egymás melletti vízmolekulák közelebb kerülnek egymáshoz, szorosabb illeszkedést vesznek fel. E stabil és szoros struktúrával rendelkező vízmolekulák között kialakul egy állandó meghatározott távolság, e fix távolságok kialakítanak egy fix méretű csatornát három egymáshoz legközelebb lévő vízmolekulák között. Ebben a csatornában elfér egy hidrogén atom (egy proton és egy elektron). A vízmolekulák stabil rezgési állapotai indukálnak a proton és az elektron között egy rezonáns rezgést. Ezzel a rezonáns rezgéssel a különben rövid élettartamú hidrogén atom hosszabb életidőt nyer, lehetőséget ad a hidrofil felszínen kialakult vízszerkezet a hidrogénatom hosszabb idejű abszorpciójára. A hidrogén atomot a kémiában redukáló hidrogénnek nevezik.

 

 

 

 

Mire jó ez a redukáló hidrogén?

 

Hogy megvédje a szerkezeteinket az oxidációtól, az öregedéstől, és a támadhatóságtól! Sejtjeinket, de a mitokondriumainkat is, membránok határolják. A membránok felszíne negatívan töltött hidrofil felületek. E felületek ideális helyei lehetnek a kompakt, masszív vízréteg kialakulásának, és e szilárd vázú vízszerkezetbe beépült redukáló hidrogéneknek. A membrán szerkezetre e plusz réteg, mint a csupasz falszerkezetre a vakolat, a falnak egy plusz védelmet nyújthat. Ha egy sejtet egy külső támadás ér, az mindig oxidációval jár. E káros oxidáció ellen mindig jól jöhet egy szabadgyök-ölő redukáló hidrogén. Menjünk vissza a nyálkákhoz.

 

 A nyálkáknak két fő összetevője van. Az egyik a víz, a másik nagy hidrofil felülettel rendelkező polimer rost. A polimer rostok egymással minimális felületen érintkeznek, így nagyon nagy felületen képesek létrehozni a szilárd szerkezetű vízréteget. Az adhéziós erők azokban a vízrétegekben lépnek fel, amelyre még képes hatást gyakorolni a hidrofil felület. Az a nyálka, amelyben, nagy a hidrofil rostok sűrűsége, és amely rostok felülete kellőképpen redukálóak, vagyis kompakt vízréteggel és kellő mennyiségű redukáló hidrogénnel rendelkeznek, azok a nyálkák jól megtudják védeni az alattuk lévő anyaszervezet sejtjeit a külső támadásoktól, vagy irritációktól.

 

 

Van még egy nagyon fontos összetevője a bennünket védő nyálkáknak. Ezt az összetevőt úgy hívják, hogy mikrobiom. A mikrobiom a nyálkákban és a nyálkákkal ökoközösséget alkotó mikrobák összessége. E mikrobákra jellemző, hogy szaharolízist végző fermentációjukkal redukáló hidrogént termelnek. A nyálkában való jelenlétükkel növelik a nyálka redukáló- hidrogén tartalmát. A redukáló hidrogén koncentrációja elektródákkal mérhető, a mértéke kiszámítható a pH-tól független redoxpotenciálból. E tudomány az elektrokémia területéhez tartozik. Szerencsénkre e tudományterület legkiválóbb képviselője Országh József professzor, egy nem igazán elismert zseniális kutató. Országh professzor J.W.Clark elektrokémikus Nerst egyenletét továbbfejlesztve bebizonyította, hogy miért annyi a tiszta, ionmentes víz redoxpotenciálja, mint amennyit a fémelektródák mutatnak. Mindent Országh professzortól tudok, amit a víz elektrokémiájáról tudni illik.

 

Térjünk vissza a pollenhez.Nézzük meg a pollen és a nyálka kölcsönhatását! Szervezetünkben mindenhol megtalálhatóak a nyálkahártyák, ahol közvetlen kapcsolatban vagyunk a külvilággal. Orrban, szájban, bélben, hüvelyben, méhben, húgycsőben, prosztatában, mindenhol néhány száz mikron vastagságú nyálka fedi a gazda szervezet hámsejtjeit. A vastagbélben a nyálka vastagsága 800 mikron, itt található a legvastagabb nyálka. A vastagbél nyálkahártyájában akár 100 milliárd jótékony mikroba alkotja a mikrobiomot, ha egészségesek vagyunk! A nyálkahártyáink több mint 95 %-a víz, a többi hidrofil polimer rostok. A nyálka állandóan termelődik, a hámsejtjeinktől egy kifelé történő áramlás tartja fenn a nyálka tisztaságát. A gyulladások ott keletkeznek, ahol a nyálkahártya elvékonyodik, átjárhatóvá válik, vagy meg is szűnik. Ilyenkor, akár a bélben, akár az orrban a gyulladásos állapot addig fennmarad, míg az illető területet le nem fedi újra a nyálka. Ha életerős mikrobiom található a nyálkahártyában, akkor kellő mennyiségű redukáló hidrogén megvéd a szabad gyökök károsító hatásától, másrészt megerősödnek az adhéziós erők a nyálkában, vagyis kompaktabb átjárhatatlanabb ilyenkor a nyálkahártya.

 

 

 

 

Mi van, ha nincs elég hasznos mikrobánk a nyálka mikrobiomjában, vagy nincs elég hidrofil polimer? Ekkor nem olyan egységes, sokkal folyósabb a nyálka, könnyen elvesztjük, és a nyálkaréteg egyre csökken és teljesen el is tűnhet. Azok, akik érzékenyek a pollenre, pollenallergiájuk van, hígabb és vékonyabb nyálkahártyával bírnak az orrukban. Ebben az esetben könnyedén elérheti a pollen allergén fehérjéje az orrjáratokban lévő hámsejteket, allergiás tüneteket okozva. A parlagfű pollenjeinek felszíne kinövéseket tartalmaz, amely könnyen leoldódik és a benne lévő allergén pektinbontó enzim eljutva a hámsejtekig ott allergiás tüneteket okoz. Ezt mondják a szakértők.

Mikor kaszáltam a magas parlagfű táblában, akkor valószínűleg az orrnyálkahártyám elég tömött és kompakt volt ahhoz, hogy a polleneket ne engedje át a nyálkahártyán. Ezért nem volt allergiás tünetem!

A pollenallergiának a megelőzését egyedül abban látom, hogy az orrnyálkahártyánkat egységben tartsuk, legyen elég vastag és tömött!

Elsődleges célunk kell, hogy legyen a nyálkáinkban élő mikrobiom megőrzése és védelme. Sajnos az elmúlt évtizedekben ezzel nem törődtünk. Tudnunk kell, hogy a mikrobiom érzékeny különösen az antibiotikumos kezelésekre, egyes gyógyszerekre, a kipufogó gázokra és egyéb kémiailag aktív vegyületekre. Ezeknek a hatásoknak bőven ki volt téve a szervezetünk nyálkahártyáiban élő jótékony mikrobák. Nehéz, de nem lehetetlen feladat a nyálkahártyáink mikrobiomjait újra megerősíteni.

 

 Jómagam már jó ideje a bél nyálkahártyájával és mikrobiomjával foglalkozom. Kifejlesztettem a Mikrorostos Gélemet, amit most továbbfejlesztettem, hogy több nanorostot tartalmazzon. E nanorostok képesek beépülni a nyálkahártyába, képesek arra, hogy különböző jótékony mikrobákat transzportáljon a nyálkába.

Ezt az új fejlesztésű nanorostos gélemet az elmúlt hónapokban vittem világszabadalmi szintérre. A szándékom az volt e fejlesztéssel, hogy a bélgyulladásokat megelőzzük. A nanorostos gél több azon kívül, hogy képes beépülni a nyálkahártyába, több redukáló hidrogént tud ott leadni, ezzel erősíteni az nyálka adhéziós, összetartó erőit. Az elmúlt hónapokban azért tűntem el, mert ezen dolgoztam. Remélem hasznos lesz sok embernek, mert úgy láttam, hogy az ételallergiák száma is rohamosan növekedett. Szerintem ez is a bélben lévő nyálkahártya legyengülésének köszönhető.

Még nem volt elég időm arra, hogy a pollenallergiával is kísérletezzek, de a pollen allergiában szenvedő ismerőseimnek azt ajánlottam, hogy öblögessék a szájüregüket a mikrorostos gélemmel. Ez valószínűleg nem olyan hatékony, mint a továbbfejlesztett nanorostos gél, de azért tartalmaz az is elég olyan nanorostot, ami hasznos lehet a szájüreggel kapcsolatban álló orrban lévő nyálkahártya megerősítésére.

További bejegyzések

Összes bejegyzés